Ági blogja

Már fél éve készülünk az idei karneválra. Korábban kezdtük, mint a velencei városháza, de háromfős csoportunk még most is hülyére gondolkozza magát lényegtelennek tűnő apróságokon.

Ha a csecsemőkort elhagytuk, és gyermekünk már odafigyel ránk, mesét is lehet mondani, nem csak énekelni, akkor sajnos, jön a hiszti korszak is. Erre van egy jó megoldásunk. Van egy manócska bábunk, (fiú és lány változatban is), aki esténként mesét szokott mondani, ezért tekintélyt és szeretetet vívott ki a gyerekeknél. Olyan esetekben, (tudom, csak nagyon ritkán fordul elő :) ) amikor valami nézeteltérés van a gyerek és a szülő között, (pl. hideg van, és melegen kell öltözni, vagy esetleg el kell rakni a játékokat) akkor elő kell venni a bábot és megkérdezni tőle, mi a véleménye a vitatott kérdésről. Ő mindig tudja a helyes választ, és a gyerekek hallgatni is szoktak rá. Gyakorló anyukák visszajelzéseiből is tudom, hogy a dolog működik.

Úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy megmagyarázzam, miért is kezdtem megosztani gondolataimat az ismerőseimmel.
Az elmúlt hónapban karácsonyi vásároztunk több helyen is, és sok olyan impulzus ért, amin nagyon elcsodálkoztam.
Azt tudni kell, hogy úgy szoktunk árusítani, hogy nem csak ki vannak téve szépen a bábok, hanem van egy kosár is, tele bábokkal, és lehet velük játszani is. Egy alkalommal odajött egy 3-4 év körüli kislány az anyukájával. A gyereknek nagyon tetszettek a bábok, de az anyukája így szólt: - Kicsi vagy te még ehhez! - és elvonszolta a gyereket. Nem sokkal később, egy másik család érkezett, 5-6 éves gyerekkel. Anyuka mondja: - Kinőttél te már ebből!
Egyik ámulatból a másikba estem, szólni se nagyon tudtam, nem is nagyon akartam, mert az esetleg már erőszakos árusításnak tűnhetett volna.
De a legérdekesebb még csak most következik. Anyuka gyerekkel, a gyerek nyakig a kosárban, össze-vissza dobálja a bábokat, verekszik velük. Anyuka odajön hozzám, kedvesen a karomra teszi a kezét, és leereszkedően így szólt: Ne haragudjon, de annyi féle játékot lehet már kapni, a bábok sajnos, már kimentek a divatból. És elrángatta a gyereket.
Hát ezen annyira meglepődtem, hogy válaszolni se tudtam. Amúgy is, az embernek mindig utólag jutnak eszébe a megfelelő válaszok.
Hát innen üzenem az anyukának, hogy a bábok soha nem mennek ki a divatból, amíg gyerekek születnek. Az anyagok, a formák változhatnak, változnak is, de a bábozás örök. Igaz, kiment a divatból a csuhébáb, a fakanálbáb, a filcbáb, (bár szerintem ezekkel is ugyanúgy lehet játszani), és már jobban hasonlítanak a bábok a valóságos állatokra, emberekre, de ki, nem mennek a divatból soha. Ha mégis, akkor a bábszínház is kimegy, sőt a felnőtt színház is, mert mindegyik bölcsője a bábjáték. És én azt a világot már nem szeretném megismerni.

Hány éves kortól érdemes bábozni?

Szerintem már néhány hónapos kortól, amikor már figyel a környezetére. Ilyenkor érdemes valami aranyos állattal, pl. cicával, nyuszival játszani, vagy még inkább színes figurával, pl. kakassal. De tudom ajánlani a cintányéros bohócot is, ami nem csak színes, hanem hangja is van, és mozog a keze, lába, feje. Ezzel le lehet tesztelni pl. a csecsemő hallását, látását, figyelmét. Arra ügyelni kell, hogy ilyenkor még nem minden bábot szabad oda adni neki, csak olyat, amivel nem tud kárt tenni magában, mert még mindent a szájába vesz. Nem lehet rajta gomb, vagy bajusz, vagy más varrott vagy ragasztott kiegészítő. A filcet sem ajánlom, mert kioldódik a nyáltól a színe. Tehát az érdekesebb, szebb bábok a szülő kezébe valók, az egyszerűbbek a gyerekébe.
A legfontosabb tanács most jön (lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni)?
A bábozás egy játék, egy társasjáték, és csak akkor jó, ha mi is ÉLVEZZÜK! Engedjük el magunkat, legyünk újra gyerekek, bohóckodjunk. Azt hiszem, ez elég jól hangzik, mégis, úgy gondolom, mindennél fontosabb, hogy a gyerekünkkel játsszunk!

Ennyit mára, holnap újra jövök.

A kesztyűbábokról a legtöbb embernek a bábszínház, a játék jut eszébe. Kevesen tudják, (talán csak a pedagógusok, ill. szakmabeliek), hogy a báb nevelési célra is használható. A szülő kezében is hatásos eszköz lehet.
Először is, szeretnék eloszlatni néhány tévhitet.
Sokszor hallottam már szülőktől, (pl. egy vásárban, amikor a gyerekek meglátják a sok bábot, és szeretnének venni egyet), hogy van otthon már néhány báb, és sosem látom, hogy játszanál vele. Na, ilyenkor szeretném elmagyarázni, hogy a báb TÁRSAS játék, a gyerek sose fog egyedül játszani vele. Sőt, még a társaival sem, ha mi, szülők nem tanítjuk meg, hogyan kell. Persze, lehet, hogy ő sem tudja, mert neki sem báboztak gyerekkorában.

Holnap folytatom...